Ostváth Richárd vívónak indult, de aztán egy sérülés miatt visszavonult. Fodrász lett belőle, de az élet, vagy inkább a szenvedély, visszaterelte a víváshoz: paralimpiai érmes lett belőle.
Ricsi Szatmárnémetiben született, kilencévesen kezdett vívni, nyert gyerekbajnokságot és a Balkán-bajnokságon is győzött, de egy porcsérülés és annak szövődményei miatt teljesen lemerevedett a jobb térde, abba kellett hagynia a sportot.
Mivel a helyi a helyi Testnevelési Főiskolát végezte el, testnevelés tanár lett belőle.
– De nem akartam egy sántikáló testnevelés tanár lenni, ezért szakmát váltottam, eldöntöttem, hogy ezentúl fodrászként keresem a kenyerem. Édesanyám férfi fodrász, ahogy az unokatestvérem is, a nővérem pedig női fodrász, ezért a házunkban volt egy kialakított üzletszerű szoba, ahol idővel már hárman dolgoztunk – mondta.
A fodrászat egyrészt bevált, másfelől marad hiányérzete Ricsinek, úgy érezte, hogy ebben a hivatásban a sikerek nem maradandóak, ezért öt évvel ezelőtt visszatért a víváshoz, de annak is a para változatához.
Ehhez azonban Romániából Magyarországra kellett áttennie a székhelyét, beadta az állampolgársági kérelmet és átjárt edzeni. Az ingázás nem ment sokáig: átköltözött Budapestre, ahol az edzések mellett részmunkaidőben dolgozott. Így jutott ki a londoni paralimpiára, ahol bronzérmes lett.
Megnősült, a Törekvés SE-ben segédedzői munkát kapott, a riói paralimpiáról két ezüstéremmel tért haza. A későbbiekben vb-t és paralimpiát akar nyerni, de nem türelmetlen:
– Az életben lépésről lépésre kell haladni ahhoz, hogy megvalósítsd önmagadat, így lesz igazán tartalmas az út, ha majd a végére érsz – fogalmazott Ricsi.
(Forrás: http://moveitblondie.reblog.hu)